A színészet nehéz mesterség, nehéz kenyér. De még mindig nem annyira, mint a szuperhősnek/szupergonosznak levés, a szuperség maga, egy magasabb szint, egy áttörő minőség képviselete. Olyan megterhelések azok, amelyek minden józan belátás szerint deformálnak, még hozzá - ugye, már kitalálták - egy irányba.
Párosunk egyik fele az őserdei fantom, aki sokgeneráció óta önmegtermékenyítéssel él túl az erdőben, a régieskedő képsorok epigonja, valamint a vasárnap délutáni sávban hasít a magyar kereskedelmi tévékben, másik fele az örök második epizód főhős, a darkman, a múmia, a negatív hős, aki meg a vasárnap esti sávban jön valami erősen B produkcióban. A fizikai hasonlóság, a - mostmár - gyér haj, a komolyanvehetetlen mimika mellett összeköti őket a gyakori a gamma omega kategóriás nem kicsit gagyi filmszerepek elvállalása. Szív TV rising!
Egyébként Billy Zane hasonlít Arnold Vosloora.
disclaimer: egyébként a mostani szünet hasonlított néhány korábbira.