Ma a változás napja van. Ezért ez egy rendkívüli poszt.

A mai nap többek között az változik meg, hogy hosszú kihagyás után újrakezdjük a hasonlóság-tanúsító intézet munkáját, illetve, hogy reggeltől reális jövőképnek tűnik a világ átalakulása.

Jegyezzük fel, mától a következő években, akár évtizedekben újra lehetséges a kiröhögve-levés kockázata nélkül írni és beszélni a gazdaság szabad piacának állami szabályzásán felül állami beavatkozásról, kereslet-vezérlésről, közpénz és termelés viszonyáról. Ezzel értelmezésünk szerint lezárul az államellenes állam időszaka, a reagonomics világa. Obama elnöktől ugyanakkor nem azt várjuk, hogy mindent, amiben hittünk, megszorozzon -1ek. Azt várjuk, hogy egyensúlyt hozzon az erőbe, politikai és gazdasági cselekvésnek valamifajta szintézisét mutassa be. Ne kelljen már eldönteni, hogy politikai célokat - vagyis a társadalomba szerveződött ember maga által nem megvalósítható méretű közösségi céljait, mint mondjuk park a lakóház előtt, vagy a százezres nagyságrendű munka-alkalmat teremtő foglalkoztatók összeomlása esetén a pofáraesés helyett a felkészült földreérkezés, vagy a nullától tizennyolcig különbséget nem tevő közoktatás - vagy gazdasági célokat - profitérdeket, tőke-ellátottságot mikrótól multi-szintig, prudens bankrendszert, értékálló fizetőeszközt, fenntartható társadalmi ellátórendszereket, vagyis kigazdálkodható adótömeget - preferálok-e, én, mint választó, mint a világ polgára, s ezért ezt várom el a választott vezetőtől.

Itt egy dal Lewis Hamilton Tiger Woods Barack Obama szövegeiből.

Egyébként David Axelrod (egy kicsit) hasonlít John Maynard Keynesre.