A pekingi olimpia pár évtized múlva talán az álszentség világversenyeként vagy a legális dopping első szárnypróbálgatásaként kövül majd meg a sportról évtizedekben gondolkodók fejében. Addig is, a jelenben sajnálatos hátrányt szenvednek azok, akiket nem szponzorál az olimpia hivatalos mérőcége, tudna erről mesélni mai párunk egyik fele, az ember, aki majdnem (?) megúszta a halat. Másikuk, az ország Picije ettől szerencsésebb volt, igaz, ő nem kéz, inkább lábhosszal nyerte a hazai giccstévézés egyik etapját, ami amúgy nemsokára újraindul.
Ha van valami, amit megtanulhatunk ebből a párosból, az talán az, hogy küzdeni mindig érdemes, mert ha sokat csapkodjuk a vizet, előbb utóbb vezethetünk reggeli műsort. Valami ilyesmi. Egyébként Milorad Čavić hasonlít Csonka Andrásra.
