Azt, hogy egy élet munkája mit jelent, függ az adott élet hosszától, meg a szabadságától, a minőségétől, a világ változásának észrevételére való képesség erősségétől. Ha képben vagy ma, csinálsz valamit, de ha a holnap újdonságával is képben vagy, akkor még holnap is tehetsz valamit.
Mai párosunk hosszú élet bölcsességét/ostobaságát hordozzák/hordozták magukban. Közelebbről, egyikük már nincs köztünk ezen a létsíkon, ellenben nem is nagyon változott meg élete során, megmaradt ugyanaz a balkáni gyerek, aki a kirakatot féltéglával óhajtja kezelni, akinek a válasz mindig fekete vagy fehér, sosem átmeneti és sosem változó. Ilyen értelemben ellentéte - amik vonzzák egymást, hogy teljes legyen a képzavar - a páros másik fele, aki a változás maga, tizenévesen emigrált, amerikai pénzügyi karriert csinált, ma pedig a neoliberalizmus utáni paradigmáról beszél. Összeköti őket a szülőhaza szeretete, az életutat keretező országváltások (más-más, de hasonló okokból), a közösségi forráselosztáshoz való artikulált viszony megléte.
Egyébként Franjo Tuđman hasonlít Róna Péterre.
